Részlet a leírásból:
Nem esztétikai alapon választom ki a színeket. Olyan színeket kell találnom és egymás mellé tennem, amelyek a nagyon eltérő expozíciós idő után is megőriznek valamit magukból, saját karakterükből, és nem feketednek be a túlexpozíciótól. Az egyes képfelületeken ugyanis nagyon eltérő expozíciós idők jönnek létre: a forgatás következtében a középponthoz közel a fény hosszabban időzik, míg a szélek felé haladva egyre rövidebb ideig hat.
Ezen a kiállításon az elforgatás mozdulata, a forgás középpontjának elmozdítása / arrébb helyezése az oka a színek keveredésének és átalakulásának. A képek látszólag a geometrikus absztrakció hagyományához kapcsolódnak, én azonban az elforgatás mozdulatát teszem láthatóvá. Számomra az elforgatás mozdulata a mediátori gesztus. Nem az egyik és a másik motívum érdekel, melyekből az ismétlődő elforgatás során új formák keletkeznek, hanem a mozdulat, amivel a kettőt összekapcsolom. Valójában nem motívumokkal dolgozom, hanem színes fényekkel. Van, hogy réseken engedem át a fényt. A rés formáját lehet éppenséggel motívumnak nevezni, de a képeken gyakran nem lehet őket felismerni, formaként azonosítani. A kérdés végső soron az, hogy a középpont elmozdulása és maga a mozdulat milyen színviszonyokat és mintázatokat hoz létre.