<
1
/
11
>
Érezze megtiszteltetésnek / You Should Feel Honoured
Fészek Művészklub, Galéria és Herman terem

Scroll down for English text

Adamik Luca megnyitószövege

Kritika - index.hu
Kritika - ÉS
Kritika - wmn.hu
Kritika - Magyar Narancs
Kritika - Népszava
Kritika - Artmagazin
Kritika - Műértő
Kritika - Új Művészet

Kutatás - Punkt.hu I. / Research - English I.
Kutatás - Punkt.hu II. / Research - English II.
Kutatás - AICA konferencia
Kutatás - Artportal

Beszélgetés - A neoavantgárd testpolitikája és utóhatásai

Eperjesi Ágnes kiállítása a rendszerváltást megelőző gazdasági fellazulás időszakában, az 1985-ös évben megrendezett szépségkirálynő választással, annak képzőművészeti vetületeivel foglalkozik.
A szocializmus korszakában először rendezett esemény során fiatal női testek kerültek reflektorfénybe, amit megfejelt a „választás” és a „királynő” fogalmak bizarr szocialista kontextusa is – ezzel a verseny az egész országot foglalkoztató médiaeseménnyé vált. A versenyzők testét vásárra vivő vállalkozói szellem visszásságai miatt az esemény hamar botrányossá, aztán a királynő néhány hónapra rákövetkező öngyilkossága miatt tragikussá is vált. Mindezt még nem lehetett sejteni akkor, amikor Pauer Gyula a díjazottakról gipsz testlenyomatokat vett egy ú.n. szépségakció keretében. A gipszminta alapján a győztes Molnár Csilláról halála után bronzszobor is készült, ami a Nemzeti Galériába került. Jelentékeny műkritikusok támogatásával a szépség konceptualista kritikájaként vált az életmű kanonizált részévé. Noha a szobor és szépségakció egésze mindig is megosztotta a véleményeket, a művészeti világban csak az utóbbi időben jelentek meg azok a hangok, melyek Pauer vállalkozásához kritikusan viszonyulnak.
Eperjesi Ágnes új munkái azt járják körül, hogyan lehet erről a konkrét, és képzőművészeti szempontból is kényes témáról, az ábrázolás és a kép politikai természetét leleplező területről beszélni. Bemutatja egy fél évvel ezelőtti, nem nyilvános performanszának dokumentációját, melynek során a Nemzeti Galéria-beli szobrot vörös kifutószőnyegbe öltöztette, alkalmat teremtve ezzel arra, hogy a mai diskurzusban felerősödő kritikai szempontok fényében vegyük szemügyre a művet.
A retro-patinájú Fészek Művészklub Galériájában és Herman termében párhuzamosan rendezett kiállítás nemcsak a performansz efemer aktusát mutatja meg, hanem dokumentumok révén lappangó, kritikai hangsúlyokat is felerősít. Új művei révén kérdéseket tesz fel, új összefüggésbe állít, az új összefügésekből műveket hoz létre, melyekkel véleményt formál.

Fészek Art Club, Gallery and Herman Hall

Ágnes Eperjesi’s exhibition revolves around the beauty pageant organised in 1985, in the period of perestroika prior to the regime change, more specifically, around the repercussions of the beauty queen election in terms of visual art.
Organised for the first time in the socialist era, the event put young women’s bodies in the limelight, coupled with the bizarre notions of ‘election’ and ‘queen’ in a socialist context – which rendered the contest into a media event that held the attention of an entire country. On account of the entrepreneurial spirit that put the bodies of contestants on the line, the event soon turned into a scandal and then, with the queen’s suicide a few months later, a tragedy. There was no way to predict all this when in the scope of a so-called beauty action, renowned sculptor Gyula Pauer made full-body plaster casts of the award-winners. After her suicide, beauty queen Csilla Molnár was posthumously immortalised in a bronze sculpture based on her plaster cast, and the sculpture ended up at the Hungarian National Gallery. With the approval of prominent art critics, it was canonised as part of Pauer’s oeuvre as a conceptualist critique of beauty. Although the sculpture and the beauty action have always had divided reception, voices criticising Pauer’s project have only recently emerged in the art world.
Ágnes Eperjesi’s new works revolve around the issue of how to discuss this rather specific topic, which is most delicate in terms of both politics and art: blowing the lid off the political nature of representation and the image. The exhibition presents the documentation of the artist’s non-public performance from half a year earlier: she cloaked the sculpture at the National Gallery in a red carpet, making it possible to reinterpret the piece in the light of critical aspects that have become more expressed in current discourse.
Taking place at the Gallery and Herman Hall of the retro Fészek Art Club, the exhibition is not only meant to display the ephemeral act of the performance, but also to strengthen subdued critical notes by revealing the related documents. Through her new work, Eperjesi makes queries arranged into new correlations giving rise to works voicing her opinion.