2014.
Bemutatva: 2014. április 8-án, egyestés kiállításon

Úgy tűnhet, Eperjesi Ágnes egynapos kiállítása pusztán a legfrissebb és leggyorsabb reakció az országgyűlési választásokra, hiszen a választások másnapján nyílt és zárult. A szabadság felhasználása azonban több mint aktuálpolitikai reflexió. A kicsi konceptualista kiállítás, vagy inkább tűszúrás a rendszerváltás óta eltelt időt méri fel, pontosabban: megfogalmaz pár kérdést.
A szabadság felhasználása mindössze 9 darab, kisméretű, piros, fém fiók a falra erősítve. Mindegyik fiók fogantyúja a fiók belsejébe van fordítva, hogy megtartsa a fiókokba állított hivatalos űrlapot, a közalkalmazottak szabadságnyilvántartását. Mindegyik szabadságnyilvántartásban azonban egy-egy politikus mozaikarca dereng fel.
A miniszterek arcképe bele van szőve a szabadságnyilvántartásba. Mindegyik fotó hosszú csíkokra lett vágva és átbújtatva a szabadságnyilvántartáson vágott réseken.
Eperjesi Ágnes kiállítása tömör, pontos, szűkszavú, mégis kontextusokban gazdag, konceptualista és politikai munka. Élessége kijózanító. Mértéktartásáról tanúskodik, hogy a 10. ugyanolyan dobozt és nyilvántartást még nem készítette el, nem rakta ki. Várunk rá még 4 évet, vagy talán kevesebbet. (Cséka György)
Teljes cikk: Politikai művészet piros dobozokban

Ha most itt oldalra nézek, ezekben a szép, piros fiókokban az elmúlt huszonhat év ikonjait látom, és egyáltalán nem érzem otthonosan magamat ettől. A Szabadság felhasználása című sorozat darabjain politikusokkal nézhetünk farkasszemet: a mi miniszterelnökeink ők, nincs mese. Portréik rontottak, de felismerhetőek. A szabadság apró fehér téglalapjai rontották el ezeknek a tisztes férfiaknak az arcképeit, sakktáblává változtatva grimaszaikat. Szabadságnyilvántartási űrlapokba, ráadásul felhasználatlan példányokba vannak ezek a portrék beleszőve. Mennyi elvesztegetett szabadság, mondhatjuk, miközben nem tudjuk eldönteni (hiszen nem lehet eldönteni), hogy amikor a kiállított lapokra nézünk, a szövedéknek melyik részét figyeljük: színét vagy fonákját, a politikust, vagy a szabadság apró, kitöltetlen rubrikáit. Nem hiszem, hogy ennél pontosabban lehetne egy időben, egyetlen felületen ábrázolni ezeket a rétegeket. (Krusovszky Dénes)