LABOR
- a gyakorlat helyet követel magának az elméletben

A fotográfiában a kamera és az optikai kép fenomenológiájához kötődő képzetek nem állnak távol az agresszió, a maszkulinitás metaforáitól. A fotográfiának van azonban egy másik, az előbbivel megegyező fontosságú eleme: a kép megjelenítése és rögzítése. Ez a funkció időbeli folyamat, és az előhívás, érzékenység, szenzualitás kulcsfogalmai kapcsolódnak hozzá. Ha úgy tetszik, nevezhetjük ezeket a fogalmakat a fotográfia feminin metaforáinak is.
A kiállítás a fotográfiának erre a kevésbé tudatosított, ámde kikerülhetetlen oldalára fókuszál.

A kiállítás címe arra a vörös félhomályban derengő helyre utal, ahol az előhívó vegyszerben úszó fényérzékeny papíron lassan kirajzolódik a kép. A kiállítás tárgyai és installációi azonban a labor szó két másik, az angol nyelvben használatos jelentését is megidézik; a képkészítés folyamatára rávetül a munka és szülés jelentésrétege is. A közös eredet szálaival összekapcsolt képzetek között anyagszerűvé válik az emlékek előhívása, testet ölt a várakozás, megmutatkozik az elvont és a testi valóság kapcsolata.

Tatai Erzsébet írása
Cséka György írása
Konferenciaelőadás