A fotogramról
publikáció a Balkon 2018/1-es számában
Írásomban megkísérlem újrapozicionálni a fotogram médiumát, olyan szempontok alapján, melyek a szakirodalomban korábban nem kaptak megfelelő hangsúlyt. A modernista és (neo)avantgárd szempontokat nem egyszerűen kiegészítem, hiszen a kimaradt szempontok aligha véletlenül jutottak erre a sorsra. Olyan nézőpont megtalálására törekszem, amely a fotogram paradigmatikus szerepét látni engedi. Ezt a szerepet pedig abból vezetem le, hogy a fotogramban két alapvető jelenség találkozik: a lenyomat és az árnyék. E két fogalom jelentőségéről való töprengéshez Maurer Dóra Vak letapogatás című sorozata kínált lehetőséget.
Hogy Maurer fotogramjait használom a gondolatmenethez, nem véletlen. Hiszen maga Maurer az, aki erre a két alapjelenségre vezeti vissza a fotogramot. 2001-ben megjelent Fényelvtan című, Magyarországon hiánypótló könyvében írja: „A fotogramot az ábrázolás ősképletének tekinthetjük: árnyék és a jelenlét nyoma, mindkettő a kép eredete.” Maurer óvatosan bánik ezekkel a fogalmakkal, nem hangsúlyozza őket, éppen csak, érintőlegesen tesz róluk említést. Mégis ezeket használja - és ez már elég ahhoz, hogy komolyan vegyük, foglalkozzunk velük.