az írás az eredeti helyen
Valamit félreérthettem gyerekkoromban. Többször is megpróbáltam, hogy az összes fellelhető színes ceruzámat egyszerre használva megtörténjék a csoda: a szürkés-barnás satírozás fehérré lényegüljön át. Évekkel később értettem meg, hogy a szivárvány tónusaiból csak a fénysugarak kevernek ki fehéret (additív színkeverés), a nehézkes pigmentektől legfeljebb feketére telik (szubtraktív színkeverés).
A kortárs magyar konceptuális színtér egyik legeredetibb képviselője, Eperjesi Ágnes bizonyára már korábban tisztába jött ezzel. Sőt, őt mind a mai napig nem hagyják nyugton a színkeverés tudományos és játékos hibalehetőségei. A művészeti színtan ugyanis nem lezárt, kerek diszciplína, inkább olyan, mint a perspektíva, egyszerre van meg benne a természettudományok rendszerszerűsége és az ember szeszélyes észlelési mechanizmusának biomorf természete. Hiába tudunk geometrikus színköröket rajzolni, a fényhullámok eloszlása nem egyenletes, a különböző ismert fénykeverő eljárásokban pedig mindig van valami nem egyértelmű, csak nehezen megmagyarázható jelenség. A rendszer ugyanis aszimmetrikus, hiszen az emberi érzékközpont és a százféle fizikai törvény bonyolult mátrixa eltorzítja. Eperjesi pedig éppen ezekre a torzulásokra vadászik. Márpedig az új technológiák (a nyomdától a fotópapírig) mindig felvetnek ilyeneket. A Nessim Galériában kiállított munkáin például látható színes árnyék, ami egyszerre csapja be a látórendszert és a fotópapírt. Fényérzékeny lapra kirakosgatott konyhai eszközök, a sajtreszelő és a tojásszeletelő tarka árnyékokat vet maga elé. (Hol vannak már Moholy-Nagy unalmasan fekete-fehér fotogramjai!) Egy katedrálisablak szerű munkáján Eperjesi színes fóliadarabkákat és azok fotogram-másait ragasztgatta egymás mellé, elemezve az additív és a szubtraktív keverés eltérő természetét. Máshol elegáns absztrakt képsort rak össze világító plexicsövek lenyomataiból, vagy a mellékdenzitásnak nevezett fotópapír-rendellenességgel kísérletezik. Öveges professzor a fotólaborban. A tálalás is professzionális: elegáns keretek, festményméretek, tetszetősen dekoratív elrendezés. Amilyen komoly és elmélyült a Nessim Galériában rendezett kiállítás, olyan szórakoztató a Mai Manó Házban bemutatott másik anyag. Itt előkerül Eperjesi játékos háziasszony énje is, ami a ház körüli teendőkből szellemes koncept munkákat épít. A színtanhoz nőművészet és humor vegyül. Mindig lesz friss szennyes? – kérdeti a vízben ázó ruhacsomó. Ha jó ütemben nyitjuk ki a kiállítótérben installált mosógép ajtaját, akkor nem, mert a forgó színes szöveg fedésbe kerül és szürkévé válik. A light boxokban kis zoknik pörögnek, a mosógép piktogramok elcsúsznak egymáson, a háziasszony pedig színkörbe rendezi a kicentrifugált ruhákat. Konyhafilozófia helyett: fürdőszoba-tudomány. Egyszerre humoros, intelligens és nemzetközi színtérben gondolkodó. (A kiállítássorozatnak van egy harmadik része is, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.)