On Fri, Mar 12, 2021 at 7:10 PM
Eperjesi Ágnes wrote:
Kedves xxx,
a keddi értekezleten mondtad, hogy nekem is segítenem kell a helyzet megoldásában, ezért fordulok hozzád.
Remélem, te megírod, ha van elképzelésetek, mert Jánossal nem jutok dűlőre ebben a kérdésben. Azt is szeretném tudni, mi nem elegendő számotokra, hiszen a már eddig is ismert dolgok óta a következőket tettem:
- az etikai bizottságot arra kértem, segítsen a hallgatókkal rendezni a viszonyomat
- biztosítottam őket, hogy szívesen kérek bocsánatot a hallgatóktól, melyre eddig az ügy lezáratlansága és elmérgesedése miatt nem volt lehetőségem. Különösen Dávidtól nem volt. Ő nem magától elégedetlenkedett, János vette őt rá - ezért gondolom szükségesnek a külső támogatást a vele való, korábban nagyon jó viszonyom rendezéséhez
- kedden a teljes tanári kar előtt kinyilvánítottam, hogy Ágitól a vizsga alkalmával történt megszólalásom miatt is bocsánatot kérek, mert azt magam is szerencsétlen dolognak tartottam, azonnal meg is bántam
A bocsánatkérést, amennyiben sor kerül rá, nem szeretném az egész tanszék színe előtt megtenni. Ezt talán megérted, különösen annak fényében, hogy amíg Miklós volt a tanszékvezető, a nyilvános önkritikát egy régi világra emlékeztető rettenetnek tartva elutasította, ha ilyesmi a leghalványabban is felmerült. Különösnek tartom, hogy velem kapcsolatban ennyire más a megítélésetek. Amúgy pont ilyenek miatt kapott a tanszék is, és János külön is rektori figyelmeztetést.
János nekem adott Kjt. minősítése elég figyelemreméltó - nem értem, miért volt erre szükség, hiszen sejthette, hogy ezt sem én, sem az egyetem nem fogja elfogadni. Azt pontosan értem, hogy kevesebb tanárra van szükség a tanszéken, de azt nem, hogy az eltávolításomat miért kell ennyire csúnyán csinálni, és ilyen minősítés erőltetésével azt is ellehetetleníteni, hogy máshol taníthassak.
Jánost velem kapcsolatban azt hiszem már csak amiatt is érdemes volna megpróbálnotok visszafogni, mert tanszékvezetőként az egész tanszék megítélését rontja, sajnos egyetemen kívül is. Erre pedig tényleg semmi szükség, hiszen szerintem is az IM a legjobb tanszék az egyetemen, akkor is, ha engem nem fogadtok el.
előre is köszönöm a válaszod,
üdv, Á.
On Sun, Mar 14, 2021 at 7:08 PM
Eperjesi Ágnes wrote:
Kedves xxx,
köszönöm a leveled. Teljesen egyetértek azzal, amit a dolgok elmérgesedéséről írsz, már csak azért is, mert engem érint a legsúlyosabban.
Érdekes, amit a társszerzőségről mondasz. Attól tartok, a társzerzőség fogalma, ahogy te a leveledben használod, praktikusan nem jelent mást, mint köszönetmondást. Megnéztem a neten több helyen is az egyéni kiállításaid listáját, és nem szerepelnek a társszerzők. Nem értem, mi a különbség te szóhasználatodban a kettő között.
Ági és Dávid sem társszerzők a munkámban, de szerepüket megköszönöm nekik, „függetlenül a tényleges részvétel intenzitásától”, ahogy írod. A köszönetnyilvánításomban arra törekedtem, hogy a szerepüket egy átlagos, felsorolásszerű köszönetnyilvánításnál jóval konkrétabbá és hangsúlyosabbá tegyem. A honlapomon ez már az első ad hoc bizottsági ülés előtt olvasható volt, ezért nem világos, hogy mit is értesz a „nagyon elegánsan le lehetett volna zárni az ügyet” alatt.
Továbbra is tanácstalan vagyok az elmérgesedést/elmérgesítést illetően, és mivel nem is cáfoltad, hogy kevesebb tanárra van szükség a tanszéken, továbbra is az én eltávolításom látszik az egyetlen lehetőségnek, amit magyarázatként meg lehetne érteni az ügy tanszéki kezeléséből.
Sajnálom én is,
üdv, Á.
2021. 03. 14. 21:20 keltezéssel,
Eperjesi Ágnes írta:
szia,
nincs semmi maszatolás, én is pont úgy szoktam, ahogy írod, ahol társszerzővel dolgozom
a honlapodat, az MTMT-t, a MKE honlapját és a galériáét néztem
nem fogást keresek a leveleden, egyáltalán nem - egyszerűen nem értem, amit csináltok velem. Értelmet keresek az ügyben, de nem találok.
üdv, Á
On Mon, Mar 15, 2021 at 11:26 AM
Eperjesi Ágnes wrote:
Kedves XXX,
köszönöm a második leveledet is, amelyre tegnap kicsit elhamarkodottan válaszoltam, mert megijedtem, hogy megint félreérthető voltam - hiszen nem fogást keresek rajtad, ahogy te értetted, épp ellenkezőleg: tanulni szerettem volna, megérteni, hogyan kell csinálni azt, amit én rosszul csinálok, azért néztelek meg a neten.
Az egész ügy során a te két leveledből tanultam a legtöbbet a kreditálás lehetséges módjaira vonatkozóan. Tegnap azt pontatlanul írtam, hogy „én is pont így csinálom, ha társszerzőkkel dolgozom együtt” – ez úgy lenne pontos, hogy szeretném olyan elegánsan csinálni, ahogy te (és lehet, hogy ez a jövőben jobban fog menni, mert a leveleidből most megértettem több mindent). Az biztos, hogy törekszem a pontos kreditálásra, és soha nem állt szándékomban visszaélni ezzel.
Az egész ügy során végig tanulási szándékkal néztem meg mást is (a te netes adataidhoz hasonlóan pl. János könyvét is.) Amikor őt emlegetem, nem személyes síkra akarom terelni a dolgot. Annak akarok hangot adni, hogy ő egészen máshogy csinálja, mint te, az ő módszere radikálisan más, mint a tiéd. (Itt többek között, szimptomatikus példaként az Tűz a múzeumban körüli konfliktusra gondolok, kreditálás ügyben is, de úgy is, hogy amikor abban az ügyben a diákok hangját próbáltam felerősíteni felétek, sajnos az is csúnyán félrement, a kollégák rám lettek dühösek.)
Rettenetesen bánt – és az elmúlt 10 évben sajnos túl sokszor történt meg, hogy az én „mufurcságom” félreértelmeződött bennetek, míg János „mufurcsága” már ismerős volt számotokra és így jóindulattal tudtátok helyre tenni, akár a diákok felé is. (A „mufurc” szót azért írom, mert amikor neked jeleztem egyszer, hogy János hozzám való viszonyulását kifejezetten antikollegiálisnak vélem, ami inkább gátolja a munkámat, te használtad ezt a szót az ő jellemzésére.) Esetemben ez sajnos pont fordítva van.
Azt viszont fenntartom, mert fontos, hogy a tanszéknek nem azért nem volt a diákokkal korábban ennyire kiélezett konfliktusa, mert nem lett volna rá alkalom, hanem azért, mert a diákok önsorsrontók lennének konkrétan megnevezni valakit közületek, akivel problémájuk van, hiszen az összes vizsgajegyük, szigorlatuk, végül pedig a diplomájuk függ tőletek. A diákok szemében János volt mindig is a tanszék egyik „vezetője”, az egyik fő autoritással bíró személy, aki tavaly szeptember óta ráadásul adminisztratív hatalommal is bír. Tőlem maximum egy-egy jegyük függ, és mivel pontosan érzik, hogy János engem nem fogad el, ezért most már nagy biztonsággal lehet engem kritizálni. Sőt, a rafináltabbak esetében ez akár még előnnyé is konvertálható. Több volna, mint furcsa, ha ezt nem éreznétek.
köszönöm, hogy elolvastad,
üdv, Á.
Dátum: Tue, 16. Mar 2021 00:55:33+0100
Címzett: Eperjesi Ágnes
Válaszában -egyebek mellett- kollégám végre leírta, mit várnak tőlem. Egyrészt a nyilvános megszégyenülés önkéntes vállalását, és utána az egyetem önkéntes elhagyását.