FRAZON Zsófia: Kézben a konyha, kézben a ház, Tudatos vásárló magazin, 2011-12 tél

Az egyedi tervezésű, kézi kivitelezésű művészkönyv roppant ritka Magyarországon. Holott a könyv mint tárgy, a művészkönyv mint műtárgy ugyanúgy autoriter alkotás, mint egy festmény, egy szobor, egy fotó, egy installáció vagy akár egy kiállítás. Szubjektív montázs, amiben képek, szövegek és gondolatok találkoznak az alkotó invencióival. Eperjesi Ágnes Szorgos kezek – tennivalók a házban és a ház körül (2004) című könyve ehhez a műfajhoz tartozik. Összesen három példány készült belőle: egy „sima” és két „fordított”. A kötetben több mint háromszáz képet találhatunk tematikus egységekbe rendezve, szövegekkel és feliratokkal keretezve. De menjünk közelebb, nézzük meg, hogy fest az a hétköznapi és alkotói világ, amiben olvasóként járunk, meg mi ez az egy sima és két fordított!

Apró kezek nagyítása

A kötetekben szereplő képek legtöbbjén – a címnek megfelelően – szorgos, háztartásban serénykedő női (?) kezeket látunk, kesztyűben, vagy anélkül, főzés vagy takarítás közben, mozgásban, furcsa tartásban. A kezek néha felsőtestben vagy teljes alakban folytatódnak: bevásárló, tálaló, törölgető, felmosó, kitakarító vagy betakarító nőket látunk, esetleg egy bébit, egy ecsettel ügyeskedő férfit. De általában csak kezet: lábassal, tésztával, sodrófával, késsel, mérőedénnyel, hallal, zöldséggel, sült krumplival, sushival, töltött káposztával, majd mindenféle takarítós ronggyal, gumikesztyűben. Minden kép egy akció. Szorgos háztartási munka. Jogos a kérdés: mi a szösz ez?

Egy ismerős és ismeretlen világ: ami azért ismerős, mert állandóan látjuk, és azért ismeretlen, mert ebben a léptékben nem figyelünk rá. Vagy egyáltalán észre sem vesszük. Holott szorosan körbevesz minket: mint száraztésztát a zacskó, mosogatószivacsot a celofán. A könyvekben ugyanis ezek a hétköznapi tárgyak, pontosabban ezek részletei a főszereplők: a kereskedelemben kapható termékek átlátszó csomagolásán található képek és ikonok, új megvilágításban. Eperjesi Ágnes több mint húsz éve kezdte gyűjteni a csomagoláson található kis ikonokat, kivagdosta, rendszerezte, majd el kezdett dolgozni velük. Megszülettek az Újrahasznosított képek /Recycled Images (1999-2003), amelyek többek voltak néhány alkotásnál: művészi munkafolyamattá és alkotói szemléletté váltak. A kis kivágott képek fotónagyító gép alá kerültek, melyet úgy lehetett használni, mint fotónegatívokat: előhívhatóvá vált rejtett és nagyított dimenziójuk. De a vizuális megmunkálás során jött létre a gyűjtemény sajátosan egységes vizuális világa is: na persze nem magától, hanem az alkotói fantáziának köszönhetően. Az eljárás és a koncepció lényege a ráközelítés és a nagyítás: ami olyan részleteket tesz láthatóvá, amire első pillanatban nem is figyelnénk, és olyan léptékben emeli a szemünk elé a kis képeket, ami – paradox módon – a közelítés módszerével hozza létre a kritikus távolságot. Amiben a „távolról” koherensnek tetsző világ elemekre bomlik, vonalakra „esik szét”, mégis ennek a koncepciónak köszönhetően válik a képi kidolgozatlanság művészi kidolgozottsággá. Ez a lépték és ez a perspektíva rajzolja ki a konyhaasztalnál és a háztartásban végzett a szorgos munkát, ezen keresztül az alkotói gyűjtőmunkát és tevékenységet. Eperjesi Ágnes vizuális nyelvre fordítja saját nézőpontját és kritikáját: a sorozatgyártott csomagolások képi „silányságát”, egyben roppant szerethető szürreális világát, a tömegkultúra egy majdnem láthatatlan szegmensének rajzos-vonalas logikáját. Művészi rangra emeli a pontatlanságot: a vonalszerűség anyagszerűséggé változik, az egyformaság pedig finom megkülönböztetésekre bomlik. Ahány ikon, annyi kép, a látszólag azonos is karakteres különbségeiben tündököl.

Alkotó kezek munkája

Az ötletből, a koncepcióból és az ikonokból készültek kiállítási képek: alumínium lemezre nyomtatott színes művek, egy, másfél méteres nagyításban, szövegkiemelésekkel. Ez a megközelítés nemcsak a témát, a háztartásban munkálkodó láthatatlan lények világát, hanem a formát és a technikát is új fényszögbe rendezte (Szorgos kezek 2000-2003, Semmi vész 2001, Heti étrend 1999-2000, Asztal 2002, Önkiszolgáló 2002, Főzési tanácsok 2002; a munkákról részletesebben Eperjesi Ágnes weboldalán). De készültek újra-tárgyak is: szorgos kezek képeivel „díszített” konyhai csempék, és epermintás cukorcsomagolások ikonjaival hűtőmágnesek. Ezzel a sorozatgyártott, láthatatlan tömegcikkek, a csomagolás részletei egyedi használati tárgyakban is folytathatják életük: az efemer lét maradandó alkotásokban és tárgyakban öltött újra testet. Eperjesi Ágnes új helyet jelöl ki számukra a képek és a tárgyak szüntelen körforgásában.

Majd könyvek készültek: egy „sima” és a két „fordított”. A tizenöt év alatt gyűjtött és feldogozott képek kerültek egybe, a gyűjtemény pedig szervesen egészítik ki tartalmilag szerkesztett szövegrészek: az Illendőségtanból (1854), A magyar úrinőből (1909), A kis háziasszonyból (1942), A mindent tudó nőből (1943) és A főzőkanáltól az estélyi ruháig (1964) című kötetekből. Roppant élvezetes olvasmány. Tele humorral. A „sima” és a „fordított” kötetek tartalmi (Főzési tanácsok; Háztartási jó tanácsok; Osszuk meg a munkát; A tükör előtt) és vizuális rendje azonos. Mindhárom kézi könyvkötéssel készült (Lukácsi Tibor munkája). A „sima” borítója az IKEA-ban akkor kapható konyhai edényalátétből készült, míg a „fordítotté” kockás abroszból és folyadék buborékos nejlon zuhanyfüggönyből (Bubblan, ugyancsak IKEA) varrott dupla védőruhát kapott, műhímzett szerzővel és címmel. Ez utóbbi oldalai között abrosz és törlőrongy mintaoldalakat láthatunk – akár egy családi fotóalbum selyempapír oldalait. Új háztartási kézikönyv született, amiben mai mindennapjaink vizuális világa került nagyanyáink, anyáink írott háztartási tapasztalatai és tanácsai mellé, pontosan úgy, mint otthon. Saját tudás és tapasztalat egészült ki a hagyománnyal. És nem kevés művészi invencióval.